Borháló
Background Image

Boros tévhitek: Korral nemesebb lesz?

  • 2016-06-10
  • Írta: admin
Régen, a fahordós borászat fénykorában jobbára igaz volt, hogy a palackozott bornak jót tesz az idő. A reduktív borászat elterjedésével azonban a helyzet gyökeresen megváltozott.

Honnan tudhatjuk akkor, hogy mi az, aminek jó, ha palackban érik, és mit érdemes viszonylag hamar elfogyasztani?
 
Nagy általánosságban igaz, hogy a könnyed, illatos fehérborok és az egyszerűbb rozék fiatalon jók. Nincs szükségük érlelésre, mert az idő múlásával nem nyernek semmit, frissességüket viszont hamar elveszítik. Mindez azonban csak általánosságban igaz: sok múlik emellett a fajtán, a készítés módján és a palackozáson is.
 
Vannak kifejezetten éven belüli fogyasztásra szánt borok, vagyis olyanok, amik a következő évjárat megjelenéséig tartanak ki. Tipikusan ilyenek a friss, gyümölcsös Irsai Olivérek, cserszegi fűszeresek és egyéb illatos borok. A fajta mellett fontos szempont a készítés technológiája is, ami jellemzően megjelenik a bor címkéjén. Általánosságban igaz, hogy rövid ideig őrzik meg frissességüket a reduktív technológiával készült borok: ezekbe a borász be akarja zárni a szőlő eredeti zamatait, hogy megőrizze a bor gyümölcsösségét.
 
Hogy mennyi is az ilyen boroknál ez a bizonyos „rövid idő”, az részben a palack lezárásán múlik. A csavarzár vagy az üvegdugó segít a bornak az eredeti gyümölcsösség megőrzésében, míg a parafa dugóval lezárt palackban a bor érik. Egy jól elkészített fehérbor csavaros palackban másfél–két évig is megőrzi élvezeti értékét, főleg ha megfelelő savtartalommal rendelkezik.
 
A „frissen jó” borok közé tartozik a legtöbb rozé is. Itt sem igaz azonban, hogy feltétlenül az adott évben palackozott bort kell megvenni. Nyáresti fröccsözéshez nincs párja ezeknek a friss fehér- és rozéboroknak.
 
Egy vörösbornak viszont tényleg kell pár év érlelés, nem? Hát nem feltétlenül! Sok olyan vörösbor is van, amelyiknek jót tesznek a hordóban, palackban töltött évek. De olyanból is számos akad, amelyeknek nem. A fehérekhez, rozékhoz hasonlóan egy vörös is készülhet hordós érlelés nélkül, friss fogyasztásra.
 
Az ilyen vörösek megőrzik a szőlőből származó zamataikat. Meglepően gyümölcsösek tudnak lenni! Ezek a borok kifejezetten jó társaink lehetnek hűvösebb időben, egy kiadós beszélgetéshez vagy valamilyen könnyű egytálétel mellé.
 
A fahordós érlelésű fehérboroknak, pláne a testes vörösöknek nagyon is kell az idő, hogy „összeálljanak”. A lelkiismeretes borász úgy palackozza le és viszi a piacra ezeket a borokat, hogy fogyasztáskor „éppen a csúcson legyenek”. Segíti őket ebben a fajtaismeret, a technológiai tapasztalatok és nem utolsó sorban a folyamatos kóstolás. És persze az sem árt, ha a nagykereskedő nem kényszeríti őket arra, hogy idő előtt vagy éppen a csúcson túl dobják piacra boraikat.
 
A végső ítéletet arról, hogy egy bor mikor van a legszebb korban, a fogyasztó mondja ki. Ebben megint csak a kereskedő lehet a partnered, mert nem mindegy, hogy a bor mennyit és hogyan időz a polcon – a parafa dugóval lezárt palackokat például szigorúan fektetve kell tárolni. A hipermarketekben gyakran látunk ki tudja mióta porosodó üvegeket; a szaküzletek sokkal jobban ügyelnek a bor életútjára.
 
Ezekben az üzletekben bátran kérhetünk tanácsot is a kereskedőtől: tikkadt nyárestékre bizonyára valamelyik könnyű, fiatalos, csavaros kupakos, pillepalackos vagy éppen a frissen tartásban jeleskedő, nagyobb kiszerelésű dobozos fehéret, rozét fogja ajánlani. Világmegváltó gondolatok mellé viszont kétségkívül jobban illenek a fahordós fehérek, a parafa dugóval lezárt, szellőztetést kérő, javakorabeli vörösek...

Kizárólag a Borhálónál

Iratkozz fel hírlevelünkre

Feliratkozás