• 2021-01-24
• Írta: admin

---

Polgár Zoltán 51 éve borász. A szakma szeretetét, és első szőlőjét is dédnagyapjától kapta, akivel volt szerencséje már felnőttként is 5 évig közösen termeszteni szőlőt a Pécsi borvidéken. 

Nagyon jó kedélyű ember, szívesen, lelkesen beszél a szakmájáról. Tele van energiával, ami megmagyarázza, hogyan maradhatott máig ennyire naprakész és állhat elő folyamatosan újdonságokkal. Ehhez sok évtized tapasztalata társul, mely igazán figyelemreméltó, kiemelkedő minőségű borokat eredményez.

“Zoli bácsival”, az 1996-os Év Bortermelőjével beszélgettünk.

Milyen volt első találkozása a borral?

Pici koromban a nyarakat dédnagypapáméknál töltöttem, a szőlővel már akkor megismerkedtem. Amit csak a szüleimtől tudok, de én még nem emlékszem rá: 5-6 évesen míg édesanyám a vendégeket kísérte ki, én végigkóstoltam az asztalon hagyott poharak alján maradt borokat. Az első saját emlékem 8 éves korom utánról van. Akkoriban minden ebéd után kaptam egy pár cent bor, felhúzva szódával, mert nagyapáink szerint az volt az egészséges.

Azóta is iszik fröccsöt?

Étkezéshez csak tisztán iszom bort, olyat, ami az adott ételhez passzol, azon kívül viszont sokszor, mert úgy is szeretem. Legszívesebben Kadarka Sillerből készítem.

Hogyan kezdte a borász szakmát?

A szőlő szeretete a családunk része, ezt láttam déd- és nagyszüleimnél, szüleimnél. 50 éve végezhetem hivatásszerűen a szakmámat, akkor szereztem meg ugyanis a szakmunkás képesítésemet pécsett a Nagy Lajos Gimnázium borászati osztályában. Ugyanebben az évben vettek fel a Kertészeti Egyetemre – itt találkoztunk későbbi feleségemmel, Katalinnal, akivel hamar az lett a közös álmunk, hogy Villányban élünk majd, szőlőt termesztünk, és a saját borunkat isszuk. 1975-ben – miközben még mindig az egyetemre jártunk – nekiálltunk az első ¼ ha-os területünk betelepítésének Kisharsányban a Bocor dűlőben. Ebből az év végére 1 ha lett, miután eladtam nagyszüleimtől kapott trabantunkat, és árából földet vettünk. Mára 62 ha-on gazdálkodunk, és egy saját panzinónk is van.

Mi a helyzet a családdal? Sikerült a gyerekeknek, unokáknak is megszeretni a szőlőt?

Fiam kertészmérnök, besegít a szőlészetbe és a borászatba is egyre inkább be akarom vonni. Lányom is segít, ő a vendéglátásban és marketingben mozog otthonosan. Mindenki kiveszi a részét a munkából, igazi családi hagyományok szerint. 4 unokám is van: Sári (14), Benedek (10), Ádám (7), és Johanna (4 hetes). Ők is szívesen töltik az időt a birtokon és élvezik, ha néha belenyalhatnak a borba. Remélem ők is ugyanannyira megszeretik majd a szakmát, mint mi. 

Rajtuk kívül egy nagy segítségem van még: pincemesterem, Péter, aki 16-17 éves kora óta nálam van. Minden megtanítottam neki, és ő is nagyon sokat képezte magát. Sokban járul hozzá, hogy milyen boraink kerülnek palackozásra.

Van valamilyen a borászathoz nem köthető hobbija?

Igen, a lovaglás! Imádjuk a lovakat, van néhány sajátunk is. 

Mi a kedvenc borász szokása?

Nagyon szívesen tartok bemutatókat, borkóstolókat. Bárhova hívnak, örömmel megyek!

Van valamilyen hitvallása a borkészítés kapcsán?

Nincs megállás, folyamatosan haladni kell a korral, tanulni, fejlődni. Valami mindig változik, mindig másnak van divatja, új technológiák jelennek meg, de változik a klíma, az éghajlat is, ezért máshogy kell a szőlőt művelni, szüretelni. Aki azt gondolja mindent tud, ott abba is hagyja. Bár néha jól esne már pihenni, de szeretem, amit csinálok, és szeretek minden újban benne lenni. Mondják is, hogy milyen aktív vagyok a koromhoz képest.

Amit még fontosnak tartok, hogy egy borvidék potenciálját az érettebb tételek mutatják meg igazán. Ezt a hozzáállást a franciáknál tapasztaltam főleg, és teljes mértékben egyetértek. Nem szabad a borokat túl korán meginni, meg kell várni, hogy kiteljesedhessenek. Gyűjtöm is a muzeális tételeket, mostanra egy több mint 35 ezer palackból álló készletem van. Ebbe az irányba is kezdtünk el nyitni 2019 végén: hogy megosszuk a muzeális borok nyújtotta élményt az arra nyitottaknak. Éppen ezért szeretnénk rendszeresen kóstoltatni is őket – elvégre ennyi üveggel én már az életem során nem fogok tudni meginni.

Melyik a kedvenc saját bora?

Nagyon büszke vagyok az Elixírre és a Credora, de mégis a mindennapok borait – a Primőr boraimat (Chardonnay-Muskotály Cuvée, Rosé, Portugieser) – jobban szeretem. 

A Credo a csúcsbora, ugye?

Igen. Már az Elixír is egy különleges bor, ennek egy továbbfejlesztett változata a Credo, melyet csak a legjobb évjáratokban készítünk 2005 óta. Mind a fogyasztók és a szakértők is nagyon szeretik, a 2011-es és 2012-es is Villányi Borverseny nyertesek. 

Villányban önök készítik talán a legtöbb féle bort. Ez kifejezett céljuk volt, vagy inkább csak véletlen eredménye?

Egyáltalán nem volt tudatos, inkább csak a kísérletezési kedvünk következménye. Szeretünk mindig valami újat kipróbálni, ötleteket tesztelni. Egy ideje például a bio termesztéssel is kísérletezünk, bár még inkább csak hobbiként. Egyelőre csak a szőlő bio – itt viszont a traktoros munkát is magam végzem –, a bor még nem, túl nagy adminisztrációval járna. De lehet még oda is eljutunk egyszer, hogy eleget palackozunk belőle ahhoz, hogy megérje erre is figyelmet fordítani.

Mire a legbüszkébb?

A hagyományaink őrzésére! A múlt és jelen találkozására és dédnagyapám tiszteletére. 92 évig élt, lovas katona volt még Ferenc József idejében. Az ő tiszteletére készítettünk el Nemes Fehér cuvée borunkat. A borhoz használt szőlőt még tőle kaptam – ez volt az első szőlőm, és fontosnak tartom, hogy vigyázzunk az öreg tőkékre, mert ezek már sokkal mélyebben átjárják a talajt, intenzívebb az ásványosságuk. A cuvée bánáti rizling, bakator, mézes fehér, hárslevelű és sárga muskotály házasítása, úgy készítettem el, ahogy még dédnagyapám készítette a bort, ászkolással (hagyományos hordós érleléssel). Ez ma már egyáltalán nem divat, így főleg a fiataloknak furcsa lehet, de én nagyon szeretem. 

Van valamilyen nagy terve, célja a jövőre nézve?

Az, hogy Villány csillagát együtt fényezzük tovább!

Milyen együtt dolgozni a többi villányi borásszal?

Többen vagyunk, akik még együtt kezdtünk, megbecsüljük, tiszteljük egymást. Természetesen nem mindig értünk mindenben egyet, de ezeket mindig meg lehet beszélni. Kifelé pedig egy erősen egységes képet tudunk mutatni. Nem csak a saját előrehaladásunk a célunk, hanem az is, hogy közösen húzzuk egymást előre, és együtt dolgozzunk Villány sikeréért. Ennek az összefogásnak ékes példája például a Villányi Franc, a kifelé a (bizonyos követelményeknek megfelelő) villányi cabernet franc borokat képviselő márkanév, vagy a fiatalok márkája, a REDy. Szeretek a fiatalabb generációval is együtt dolgozni, ügyesek, okosak, alázattal vannak a szakma iránt. Az ő ötletük volt a REDy is, hogy megmentsék a portugiesert. 

Mit érdemes a Borhálóval közös házasításról, a Serum Veritasról tudni?

2014 óta készítjük, Merlot, Cabernet Franc és Cabernet Sauvignon szenvedélyes házassága. Bár a 2014-es év nem volt egy szerencsés évjárat, sikerült már elsőre egy ahhoz képest nívósabb, elegáns, élénk savú vörös házasítást összehoznunk Krisztiánnal. Csak a Borháló üzleteiben érhető el, másfél literes magnum palackban. A neve arra utal, hogy ha egy üveggel megiszol, garantáltan ajkadra szökik a kendőzetlen igazság. 

A Polgár Pincészet Borhálónál elérhető borait itt találod:

Zárásként egy idézet a pincészet honlapjáról:

„Mi, a Polgár Pincészetnél ma is hiszünk Villányban, a Villányi Borvidék különlegességeiben, földjeiben, az Isten áldását is hozó déli Nap sugaraiban.

Hiszünk önmagunkban, de hiszünk az emberekben is, csakúgy, mint a villányi földben termelt szőlő különleges energiájában és a kézműves igényességgel készített boraink tisztaságában.

Hittel és szeretettel készítjük borainkat és hisszük, hogy ez a szeretet átjön borainkon és részesévé válik mindenki, aki kortyolja, fogyasztja azokat.

Célunk, hogy a kézműves gondossággal szüretelt szőlőszemekből készült, elegáns, finom boraink egyedülálló élménnyel ajándékozzák meg a természetes ízek, a természetes borok kedvelőit.”