2. Borfajta

A könnyű, nem érlelt fehérek a legkevésbé eltartható borok tehát, a tanninban gazdag, testes vörösborok pedig a legtovább érő fajták. Ezt érzékszervi próbával állapíthatjuk meg: a kisebb íztartósságú, vékonyabb, a víz állagához közelebb álló borok sokkal kevesebb ideig tarthatók el, mint a vastagabb, hosszú íztartósságú, az olaj sűrűségére emlékeztető testes borok. Ezt jelezheti a pohár falán a jellegzetes templomablak hatás. A jobb évjáratú vörösborok 6-8 évig érnek, különleges együttállás esetén pedig 25-30 évig. A tannin felel elsődlegesen a tartósságért.

3. Évjárat

A kedvező időjárási körülmények, a csapadék, a napfény, a hőmérséklet, a mikroklimatikus viszonyok együttesen határozzák meg az adott évjárat minőségét. Minél magasabb a hőösszeg, annál kevesebb a savtartalom, de nő a cukorfok, ezáltal az alkohol. A borász feladata, hogy a legjobban időzített szürettel a legkedvezőbb tulajdonságokkal rendelkező szőlőt dolgozza fel. A megfelelő kombináció biztosítja a bor eltarthatóságát is.

4. Terület

A talaj feladata a tápanyag biztosítása, a vízháztartás és a kémiai vagy ásvány összetétel biztosítása. Az ízkomponenseken kívül a talaj is felelős a savtartalomért, az extrakt tartalomért, tehát a bor potenciálja ettől is függ.

5. Terméskorlátozás

Ha a borász terméskorlátozással él, akkor a szőlő beltartalma is gazdagabb, hosszabb élettartamú borok készíthetők belőle.

6. Tároló edény

A tároló edény is meghatározza a bor eltarthatóságát. A legtovább légmentesen zárt üvegpalackban, vagy bag-in-box (bordoboz) csomagolásban áll el a bor.

Palackos bor esetén a felbontást követően a bor néhány óra vagy nap alatt veszít másodlagos ízanyagaiból, érdemes visszadugózni, akár vákumpumpa használatával, hogy ne illanjanak el olyan hamar az érzékenyebb alkotóelemek és az alkohol.

A bag-in-box csomagolás előnye minden egyébbel szemben, hogy felbontás után sem éri levegő a bort, így frissességét, zamatát megőrzi, viszont minden töltés után szellőztetni kell az évjáratos vörösborokat.

A nagyobb kiszerelésű pet palackokban felbontás nélkül a fehérborok 3-4 hónapig, a vörösborok 6 hónapig őrzik meg tulajdonságaikat. Felbontás után gyakorlatilag ugyanaz vonatkozik rá, mint az üvegre, vagyis le kell zárni, de előtte össze kell zsugorítani, hogy minél kisebb felületen érintkezzen levegő a borral. Hogy ne legyen zavaró a pet palack látványa, felszolgálás előtt a fogyasztandó mennyiséget töltsük ki karaffba, így hangulatosan, ízlésesen dekantálhatjuk borunkat. 

7. Hőmérséklet, fényhatás

A tárolási hőmérséklet a legfontosabb tényező. Ha tartalmaz maradék cukrot a bor, akkor egy hosszabb forróságban eltöltött autóút is beindíthatja az erjedést. A szobahőmérséklet nem megfelelő a borok tárolására. Kerülni kell a nagyobb hőingadozást is, 8-10 fokos eltérésnél ne legyen több a helyiségben.

• 5-7 fokon érdemes tárolni a fiatal fehérborokat, rozékat és édes borokat.
• Az érlelt vastagabb fehérborokat lehet egy kicsit magasabb, 8-10 fokos hőmérsékleten is tárolni.
• A nagyobb vörösborok ideális tárolási hőmérséklete 16-17 fok.

Összességében a 12-14 fokos hőmérséklet ideálisnak mondható. A húsz fok fölötti hőmérséklet már aggodalomra adhat okot, huszonöt fok felett pedig tilos tárolni a borokat. Ezen felül az 50-80% körüli páratartalom az ideális bor tárolására. Ha pincében tartjuk, gyakran szellőztessünk.
Napfény hatásának ne tegyük ki a borunkat.

Összegzésként elmondhatjuk, hogy a bor nem szereti a levegőt, a meleget, a fényt, törekedjünk rá, hogy minél jobban érezze magát, hogy később minél inkább kiélvezhessük minden zamatát!

Reméljük segítettünk, hogy hosszan friss és élvezhető legyen a borod! 

Olvass bele Bor Tudástár sorozatunk többi bejegyzésébe is: