_Kincseink a magyar borfajták_

Lássuk be, mi - magyar borkedvelők - el vagyunk kényeztetve. Magyarország olyan kiváló éghajlati adottságokkal és változatos domborzati adottságokkal rendelkezik, mely rengetegféle szőlő termesztését teszi lehetővé, melyekből kiválóbbnál kiválóbb magyar borok készülnek. Ráadásul az ismert világfajták mellett üdítően izgalmas őshonos és hazai nemesítésű szőlőfajtákkal is büszkélkedhetünk.

Júliusra ilyen ősi magyar és hazai nemesítésű szőlőfajtákból készült kiváló fehérborokat és vörösborokat válogattunk össze neked, melyekhez Borháló kártyáddal egész hónapban kedvezményes áron juthatsz hozzá a Borhálóban.

A Kéknyelű és Budai fajták keresztezéséből származó hibrid. Dr. Király Ferenc állította elő 1957-ben, Badacsonyban. Nevét a Badacsony-hegyen található, legendás 'Rózsakő' elnevezésű bazaltkőről kapta.
A Kéknyelű fajta porzófajtájaként terjedőben van a Badacsonyi Borvidéken. Tőkéje középerős, közepes számú, félmereven álló vesszővel. Lomblevele kerek, kicsi-középnagy, kiterített, sötét fűzöld, karéjos-hasadt, 3-5 karéjú, vállöble középmély, határozatlan alakú, a levél fonáka szőrösödő és pókhálós. A levélnyél vörös, hengeres, bordázott, aránylag rövid.
Fürtje vállas, tömött, középnagy; kocsánya tartós; bogyója kicsi, megnyúlt, sárga, hamvas, sokmagvú; húsa puha, leves, olvadó; leve színtelen; íze közömbös. A bogyó héja középvastag, tartós, nehezen szakadó. Fehérbora savas karakterű, a Kéknyelű fajtára emlékeztető kiváló minőségű. A magas termésmennyiség mellett igen jó minőségű termést ad, a must, illetve bor titrálható savtartalma pedig még az aszályos években is kiváló.

A legnagyobb területen termesztett fehér szőlőfajta Magyarországon. Különösen jól érzi magát a vulkanikus talajokon, az ásványi anyagokat jól hasznosítja. Magasabb mésztartalmú területeken is érdemes termeszteni. Ilyenkor savkészlete üdévé, könnyeddé teszi. Akár pezsgő alapbor is készíthető belőle. Teljes érésben savai erőteljesek, de finomak, gerincesek és elegánsak. Éretlenül viszont a borvidéktől függetlenül durvák, harapósak. Jelentős cukormennyiséget gyűjt.

Fehérbora jó esetben tökéletes egyensúlyt tud felmutatni. Íze száraz iskolázásban fanyarkás: igazi férfias bornak tartják. Hajlamos az aszúsodásra is. A badacsonyi aszút szintén ez a fajta adja. Gyakran mutat keserűmandulára emlékeztető illat- és ízjegyeket, különösen a Balaton-felvidéken. Házasításra is alkalmas. Meghálálja a késői szüretet. Ízeit a hosszabb fahordós érlelés nemessé teszi, érdemes rá időt szánni. Mátraalján és a Bükkalján (Egerszólát körzetében) könnyedebb és virágosabb illat-és íz-karaktert felmutató bor születik belőle de csak acéltartályos érlelés után.

A kéknyelű egy ősi magyar szőlőfajta, amit kimondottan csak Badacsonyban és a Balaton-felvidéken termesztettek. A fajta nevét a kékes-vöröses árnyalatú levélnyeléről kapta. A badacsonyi kéknyelű őshonos magyar szőlőfajta 2013-ban került be a hungarikumok közé. Az „úri szőlő”, a badacsonyi kéknyelű megmentésén sokan fáradoznak, többek között a borászokat is tömörítő, igényes szellemű Badacsonyi Kör. Mivel csak női virágzatot hoz, termékenyülése bizonytalan, porzószőlő telepítését igényli, mert önmagában képtelen szaporodni. A Kéknyelű tőkék mellé más fajtákat kell telepíteni. Kizárólag vulkáni talajon érzi jól magát és az egész világon nagyobb mennyiségben csak a Badacsonyi borvidéken lelhető fel, ott pedig mindössze 30 hektáron terem.

Tőkéje középerős, robusztus, lapított vesszőzetű. Levele közepesen nagy, kerek, nyílt vállöblű, fonáka gyapjasan szőrös. Levélnyele kékes-vöröses árnyalatú. Bogyója kicsi-közepes méretű, gömbölyű, zöldes-fehér színű, pontozott, héja vastag. Fürtje középnagy, kissé vállas, laza, néha hiányos (madárkás) – ezért egy átlagos fürt súlya kb. 30%-a a legtöbb szőlő fürtjéhez viszonyítva. Fagyérzékeny, de a szárazságot jól tűri és nem rothad. Női virágú ezért termékenyülése bizonytalan; az idegen megporzás a szél segítségével megy végbe. A fő porzó fajtája a budai zöld és a „mézes” fajták, ezért általában ezekkel együtt telepítik. Későn érő, október elején-közepén szüretelhető fajta, emiatt mustfoka erősen függ az évjárattól. A növény – felsorolt tulajdonságaiból kifolyólag – nem hoz nagy mennyiségű termést, de többnyire jó minőséget ad. A helybeli parasztok éppen ezek miatt a természetes hozamkorlátozó tulajdonságai miatt „úri szőlő” gúnynévvel illették, mivel megélhetésük a szüretelhető termés mennyiségétől függött, így termesztésére csak úri passzióként gondoltak.

Király Ferenc fajtakeresztezéses nemesítő munkája eredményeként jött létre az öt „zés” szőlőfajta, vagyis a Zeus, a Zenit, a Zéta, a Zefír és a Zengő. A Zeus névre hallgató szőlőfajta Ezerjóból és Bouvier-ből létrejött hibrid. 1951-ben, Pécsett történő nemesítése után állami elismerésére csak 1994-ben került sor. Elsősorban Badacsonyban és környékén találkozhatunk a fajtával, késői szüretből származó, rendkívüli minőséget képviselő, zamatos és élénk savú borok formájában. Késői érésű (október közepe-vége), bőtermő, hajlamos a rothadásra. Fekvés és talaj iránt kimondottan igényes, szárazságtűrő, viszonylag fagyérzékeny, zöldmunka igénye közepes. Tőkéje középerős növekedésű, levele szív alakú, középnagy, kiterített, fűzöld. Fürtje vállas, tömött, rövid, széles, középnagy. Bogyója kicsi, zöld, gömbölyű, sokmagvú, alig hamvas, húsa puha, leves, olvadó.

Fehérbora – késői szüretben – rendkívül zamatgazdag, friss, markáns savakkal, ásványossággal és nagy extrakt-tartalommal. Lassan fejlődik, hosszan érlelhető. Élénk savai kiválóan kísérik a gyümölcsös desszerteket, a libamáj és a kéksajtok nemes társa, de önmagában is méltóságteljes.

A szintén Ezerjó és Bouvier fajta keresztezéséből 1951-ben létrejött Zenit állami elismerésére 1976-ban került sor. Egyre népszerűbb fajta, köszönhetően jó termesztési adottságainak, megbízható termőképességének, valamint a jelenlegi borízlésnek, mely inkább az illatos-zamatos, harmonikus savú boroknak kedvez. Fő termőhelyei a Balaton északi partján, valamint a magasabb fekvésű területeken, Eger és Mátraalja környékén találhatók.

Kedveli az ásványi anyagokban gazdag, vulkáni talajokat, bora ezeken a területeken – kis hozam mellett – elegáns, finoman gyümölcsös, ásványos, harmonikus savszerkezetű. Érése szeptember első felére tehető, bőtermő, aszúsodásra hajlamos. Levele nagyméretű, sötétzöld, fürtje közepesen nagy, vállas, bogyói kicsik, zöldes fehérek, pontozottak. Fehérbora illatban, zamatokban és savakban gazdag, íz- és illatjegyeiben elsősorban fűszerek, fehér húsú gyümölcsök, és borsmenta dominálnak. Bár hajlamos az „ellágyulásra”, mégis több éves érlelést igényel, hogy igazi karakterei kibontakozhassanak.

Hasonnevei: Fehér mustos, Lampor, Magyarádi, Mustafer, Mustos bijeli, Mustoasa, Mustoasa de Maderat, Muštoš (Németh, 1970).

A Mustos fehér igen ritka szőlőfajta pontos származása ugyan ismeretlen, de Arad környékén a XIX. században már termesztették, s onnan került a Duna–Tisza közére. Magyarországon, Romániában és Szerbiában terjedt el, főként a házi kertekben. A Magyarádi mustos fehér a ménesi borvidék egyik legszebb fehér borszőlőfajtája.

Az ebből készült reduktív fehér bor sárgás-fehér színe ragyogóan tiszta, csillogó tükröződésű. Üde, friss, kellemes citrom illatokkal örvendeztet minket. Íze karcsú, de elegáns, huszáros savai, valamint hosszú lecsengése élénkséget és vidámságot áraszt. A halételek kiváló kísérő bora.

Kétezer évvel ezelőtt a mai Erdély területén már létezett Fehér- és Fekete Leányka. Eredete I. Istvánig nyúlik vissza, a Hunyadiak pedig bizonyítottan legkedveltebb vörösboruknak tartották, sőt a legendás Fekete Sereg katonáinak is megparancsolták fogyasztását. Elsősorban a Kárpátok lejtőin terem, s nagy túlélőnek is tekinthető, hiszen azon kevés szőlőfajta, mely túlélte a filoxéra pusztítását, s mind a mai napig saját gyökerén termesztik. Fürtje középnagy, tömött, 15-18 cm nagyságú, formája és bogyói vastagok, lilás-fekete színűek, húsosak, talán a kékfrankoshoz és a pinot nior-hoz hasonlatosak. Középérésű, kedveli a meleg területeket, de a túl sok hőt sem kedveli, mert értékes savai hamar elégnek.

Vörösbora általában rubinszínű, az érés folyamán gránátba hajló árnyalatot vesz fel. Megfelelő hozam mellett cserzőanyagban gazdag bort ad, a fahordós érlelést kimondottan igényli, azt meghálálja. Bár még mindig nagyon sok találgatásra ad lehetőséget, hiszen komoly, nemzetközileg is mérhető borok csak másfél évtizede állnak rendelkezésre, de úgy tűnik, kivételes években egy évtizedet meghaladó éréssel bír. Amíg a bor fiatal, illata kimondottan gyümölcsös, sokszor vonultatja fel a legkülönfélébb erdei gyümölcsöket, némi vegetális tónus is sokszor bujkál, de mindig van benne egy érdekes egyéni jegy, melyet sokáig nem tudtam azonosítani. Aztán az ott tartózkodás és a sok kóstolás alatt sikerült megfogalmazni: ez pedig a kökény, mely valamilyen formában mindig ott van benne. Az érés során ezek a jegyek kissé halványodnak, ám sosem tűnnek el teljesen, nagy élmény viszont az, mikor az évek során egyre jobban előtérbe kerül fűszeressége. Olyan mintha egy négy fajtából álló cuvée lenne, amelyben fellelhető a Syrah fűszeressége, a Cabernet sauvignon testessége, a Pinot noir kifinomultsága és a Kékfrankos gyümölcsössége.

A fajtát 1960-ban a Keszthely melletti Cserszegtomajon Bakonyi Károly (†2010. május 26.) keresztezte az Irsai Olivér és a piros tramini szőlőfajtákból. A kísérletnek az volt a célja, hogy egy olyan szőlőfajtát nyerjenek, amely amellett, hogy finom bort ad, két másik kikötésnek is megfelel: jól bírja a téli hideget és hamar érik. A szőlőnek szüksége van a téli hidegre, mert ez kényszeríti pihenésre. Fürtje közepes méretű, alakja kúpos, vállas, közepesen tömött. Bogyói kicsik, gömbölyűek, az érés kezdetén „húspiros” színűek, majd kifakulva az érés végére inkább borostyánszínűek; vékony, de szívós héjúak, lédúsak. Korán fakad, virágzik és érik, de a szüretelésre csak szeptember második felében kerül sor. változik, nem lágyul le.

Megfelelő időben szüretelt termésének fehérbora muskotályos illatú, fűszeres zamatú, harmonikus savtartalmú, extraktban gazdag, ami önmagában vagy házasított formában értékes lehet.

A téli fagyokkal szembeni tűrőképessége kiemelkedő, ezért a síkvidéki szőlőtermesztés megbízható fajtájává vált. 

1930-ban nemesítette Kocsis Pál Magyarországon a Csabagyöngye és a Pozsonyi fehér fajtákból. A fajta jelenleg Magyarország egyik legkedveltebb szőlőfajtája. Sikerét jól mutatja, hogy Magyarországon kívül ma már pl. Ausztriában, Szlovákiában, Csehországban, Japánban, Kínában, Oroszországban és Ausztráliában is termesztik. Sok legenda kering a névadásról, többek közt, hogy Irsai Olivér mesebeli figura volt, vagy esetleg száz pengőt fizettek az elnevezésért. Egyik sem igaz, valóságos személy volt Irsai M. Olivér, aki 1930-ban született akár a szőlőfajta. Kocsis Pál barátja, Irsai M. József iránti tiszteletből nevezte el annak fiáról az új hibridet. Tehát nem igaz a sokáig élő feltételezés, hogy Irsai Olivér borkereskedőként fizetett volna egy saját szőlőnévért. Tőkéje erős növekedésű, sima vesszője jól gyökeresedik. Fürtjei közepes nagyságúak kúp alakúak, vállasak és lazák, bogyói kicsik, vékony héjúak, nehezen rothadnak. Színe szép, aranysárga, pettyezett. Korán érik, augusztus közepétől szüretelik. Íze kitűnő, muskotályos zamatú, de a kicsi bogyók miatt a piacon nem tetszetős.

Fehérbora zöldes-sárgás színű, erősen muskotályos ízű, lágy savakkal. Ernesto Pauli borlexikona Irsay Oliver néven ismeri és a következő hasonneveket találta: Aranyló; Carola; Karola; Zolotis; Muscat Oliver; Zolotisztuej Rannij; Irsai Olivér Muskotály; Korai Aranyló; Aranyló Korai; Oliver Irsai.

Nem kell nekünk feltétlenül a francia, az olasz vagy más nagy világfajtákkal versenyeznünk, amikor ilyen csodás magyar borfajtáink kis vannak.

Kóstold meg te is a neked legjobban tetsző tételeket júliusban kedvezményesen a Borhálóban! Rendelj webshopunkból és maximum 3 munkanap alatt házhoz is szállítjuk borodat!

Források:

www.szbki-badacsony.hu

www.borterasz.hu

https://hu.wikipedia.org

www.boraszportal.hu

www.agroforum.hu

www.transylwine.hu

www.culinaricum.blogspot.com